„Kétféle lustaság van: vízszintes és függőleges. Van ember, aki csak élete nagy
távlataiban lusta; a tervekben; abban, hogy elodázza elhatározásait, döntéseit; lustán építi fel
élete munkáját, mindent az időbe épít, a nagy messzeségbe. Aztán van a másik, a függőleges
lustaság, mikor a nagy pillanat előtt maradunk lusták, mikor nem gondoljuk, mondjuk vagy
cselekedjük azt, amit abban a pillanatban lehetne. Nem nyújtjuk ki kezünket valami után,
amit megszerezhetnénk, különösebb fáradság nélkül, s később talán csak nagy áldozatokkal
tudunk megszerezni, nem megyünk a telefonhoz, nem írjuk meg azt a levelet, vagy nem
jegyezzük fel azt a gondolatot, rögtön, akkor, abban a pillanatban. Ez utóbbi fajta lustaság a
veszedelmesebb. Ilyen elmulasztott, lustán elhanyagolt pillanatokon múlik az élet.”
(Márai Sándor)
távlataiban lusta; a tervekben; abban, hogy elodázza elhatározásait, döntéseit; lustán építi fel
élete munkáját, mindent az időbe épít, a nagy messzeségbe. Aztán van a másik, a függőleges
lustaság, mikor a nagy pillanat előtt maradunk lusták, mikor nem gondoljuk, mondjuk vagy
cselekedjük azt, amit abban a pillanatban lehetne. Nem nyújtjuk ki kezünket valami után,
amit megszerezhetnénk, különösebb fáradság nélkül, s később talán csak nagy áldozatokkal
tudunk megszerezni, nem megyünk a telefonhoz, nem írjuk meg azt a levelet, vagy nem
jegyezzük fel azt a gondolatot, rögtön, akkor, abban a pillanatban. Ez utóbbi fajta lustaság a
veszedelmesebb. Ilyen elmulasztott, lustán elhanyagolt pillanatokon múlik az élet.”
(Márai Sándor)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése